"Nemcsak abban áll a magyar szakácsmûvészetnak a titka, hogy egyes ételeket milyen ízlésesen tud elõállítani, hanem hogyan tálalja föl egymás után úgy, hogy az elköltött étel valósággal kívánja a következõt, s mikor már az ember azt hiszi, hogy egészen jóllakott, akkor hoznak megint valamit, amire azt kel mondani, hogy de már ebbõl eszünk!"

 

A magyar konyha az elmúlt századok során folyamatosan teremtette meg a maga külön gasztronómiai világát. Az õsöktõl örökölt ételek mellett számos hatás érte konyhánkat. Például az olasz szakácsoktól megtanultuk a fokhagyma, a vöröshagyma, a száraztészták használatát, a Közép-Amerikából származó paprika, paradicsom, burgonya szerves részévé vált táplálkozásunknak, a más népek konyháin használt tejszín a magyar gasztronómiában fõleg tejfölként jelenik meg.

Más nemzetek konyháihoz hasonlóan a magyar konyha jellegzetességét a többféle alapanyag, a jellegzetes fûszerezés és sajátos konyhatechnológiai mûveletek együttes hatása alakított ki.

Ennek megfelelõen a magyar konyha alapvetõ jellemzõi:

• a sertészsír, a vöröshagyma és a fûszerpaprika együttes használat
• a sertéshús és sertészsír domináns alkalmazása
• a tejföl nagymértékû felhasználása
• sajátos ételkészítési módok (pörköltalap készítés, pirítva párolás, rántással, sûrítés)
• sajátos fûszerezési eljárások
• magas szénhidráttartalmú köretek és fõzelékek fogyasztása

A sertészsír használata konyhánk egyik jellegzetessége. A sertészsírt nálunk a szalonna kiolvasztásával, míg más népeknél préseléssel nyerik. A kiolvasztással nyert zsír aromája különleges jelleget ad ételeinknek. A sertészsír fogyasztása a nehéz fizikai munkát végzõ földmûveléssel foglalkozó népeknél honosodott meg elõször. A középkori sertésfajták az erdõkben makkoltatáson a téli disznótorig jól meghíztak. A sertészsír jól tárolható, a következõ évig kitartott. Az étolajat, a vajat, a margarint hidegkonyhai készítményekhez, a diétás étkezésekben és a nemzetközi ételek készítésénél használják.

A füszerpaprikát a régi magyar konyhákon nem ismerték, használata csak lassan terjedt el. A sertészsírban pirított vöröshagymához adva, optimálisan oldódnak ki a paprika íz- és színanyagai. Ez az úgynevezett pörköltalap, amit magyaros ételek jelentõs részénél pörköltek, gulyások, paprikások, tokányok készítésénél alkalmaznak. A felsorolt ételekhez füszerként a fokhagyma pépszerû keverékét adják, valamint a pörköltek készítésének sajátos technológiája, a rövid lén történõ párolás, a többszöri zsírjára pirítás adja az ételeknek a sajátos ízt, magas élvezeti értéket. Más jellegû húsételeink a disznótoros, a sült csülök, a bõrös malacsült, a libamáj.

Hentesáruink egy része világhírnévre tett szert. Ilyenek a gyulai kolbász, a téli szalámi, a magyar sonka, a füstölt szalonna, amelyek ugyancsak hozzájárultak ételeink kitünõ ízéhez. A füstölt szalonna kiolvasztva nagy mértékben befolyásolja az ételek ízét, de szalonnával tûzdelik a pulykát, a vadételeket. Választékos a magyar konyha leveseinek kinálata, az elkészítési módok és a felhasznált alapanyagok terén egyaránt. A levesek egy részét és a fõzelékeket rántással sûrítjük. Ez a fajta ételkészítési mód jószerint csak a magyar konyhára jellemzõ.

A rántás megolvasztott sertészsír - vagy egyéb zsiradék - és ugyanennyi finomliszt keverékével készül. A lisztet a felmelegitett zsírban az étel jellegének megfelelõen megpirítjuk. A rántást a tûzrõl levéve hideg vizzel felengedik és simára keverik. Az így nyert emulziót a vizben puhára fõzött leves- és fõzelékalapanyaghoz öntik.

A levesek között sok laktató egytál jellegû /pl. Jókai bableves, palócleves/ található, mely a fõfogás szerepét is betöltheti. Természetesen készülnek könnyebb zöldség-, püré-, krém- és gyümölcslevesek is.

Salátáinkat sós, ecetes lével készítjük és általában húsételekhez savanyúságként fogyasztjuk. Sok más nemzet konyháján cukor nélkül, olajjal készítik a salátaöntetet és gyakran önálló fogásként fogyasztják.

Az étlapjainkon szereplõ fõzelékek, köretek szénhidráttartalma, ebbõl következõleg az energiaértéke magas. A galuska-, tarhonya-, burgonyaköreteket megváltoztatni nem tudjuk, nem is lehet célunk. Azonban a mennyiségüket csökkentve, párolt, fõtt zöldségekkel kiegészítve táplálkozástani szempontból is értékessé tehetjük ételeinket.

Az étlapjainkon szereplõ fõzelékek, köretek szénhidráttartalma, ebbõl következõleg az energiaértéke magas. A galuska-, tarhonya-, burgonyaköreteket megváltoztatni nem tudjuk, nem is lehet célunk. Azonban a mennyiségüket csökkentve, párolt, fõtt zöldségekkel kiegészítve táplálkozástani szempontból is értékessé tehetjük ételeinket.

Ételeinket az egészséges, korszerû táplálkozás szerint is értékelnünk kell. A magyaros ételek változatosak, jó ízûek, a külföldiek számára érdekesek, de a korszerû táplálkozás követelményeinek sokszor nem felelnek meg. Ez fõleg a magas sertészsír, szénhidráttartalom és erõs fûszerezés miatt van.A méregerõs, zsírban úszó étel úgy gasztronómiai, mind táplálkozástani szempontból helytelen.

 

Oldal: A magyar konyha sajátosságai
Szandruu gasztro - © 2008 - 2024 - szandruugasztro.hupont.hu

A HuPont.hu segítségével a weboldalkészítés gyors! Itt kezdődik a saját weboldalkészítés!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat