Vendéglátásunkra, gastronómiánkra jellemzõ napjainkban, hogy a magyar népi kultúra területén fellelhetõ hagyományokat ápolja. Ezek a hagyományok jól illeszthetõk az egyre szélesedõ idegenforgalmi programokba is.
A falusi lakodalom és a hozzákapcsolódó események bemutatása a népi színjátékszerû szokások vidékenként eltérõek, szinte mindenütt megtalálható a menyasszony búcsúztatása, a menyasszony holmijának kocsira rakása, a lakodalmas mulatság, a menyasszonytánc, a kontyolás, a menyecsketánc stb. Mindezek irányítója, konferálója az elsõ võfény, aki a lakodalom minden mozzanatánál jelen van. Verseivel, rigmusaival megnevetteti vagy megríkatja a hallgatóságot
A lakodalom általában szombat délben kezdõdik és vasárnap reggelig, délig tart. Legfontosabb a lakodalmi ebéd és vacsora, amelyre az egyes vidékeken táplálkozási szokásainak megfelelõ étrend a jellemzõ. Az ebéd rendszerint "szerényebb", a levágott baromfiak aprólékából készítenek levest, utána pörkölt - az Alföldön birkapörkölt -, majd rétes következik. A vacsora tyúkhúsleves csigatésztával, töltött káposzta, pörkölt, sült tyúk és más sült húsok. Végül torták, sütemények. A legtöbb helyen a lakodalom csemegéje, egyúttal jelképes süteménye a lakodalmi kalács. Ebéd és vacsora között, valamint a vacsora végeztével rántott és sült húsok állandóan az asztalon vannak. Az egyes fogások felszolgálását, a borkínálást ugyancsak a võfény rigmusainak a kíséretében végzik.
Vendéglátó egységek is egyre gyakrabban alkalmazzák, a régebbi építésû csárdák a hagyományost, az új szállodák modern változatát házikenyér, péksütemény, kemencében sült libamáj, malac, szárnyasok, egybensült húsok, halak készítésére.
A nyársonsütés lehet önálló program, de kapcsolódhat lovasbemutatóhoz, szürethez, vízparti vagy más szabadtéri rendezvényhez. A fiatal bárányt, malacot, csirkét befûszerezve húzzák nyársra, a nyársat parázs fölött forgatják, közben zsírral vagy szalonnával kenegetik. Fontos a lassú, egyenletes sütés, ezért ma már gyakran alufóliával borítják a húst, így a felülete nem ég meg. A népi tapasztalatok szerint nyársnak legjobb a kökény vagy a fûzfavesszõ. A kisebb halakat, rablóhúst, tarjaszeletet ki-ki magának is megsütheti.
A szalonnasütés külön említést érdemel. A nyársra húzott szalonna parázs fölött pirítva, zsírja hagymával borított kenyérszeletre csöpögtetve, illatával, ízével jól illeszkedik a borkostolók, a szüretek hangulatába.
A bográcsban fõzés elengedhetetlen kelléke az ún."pince party" vagy " gulyás party"-nak. Gulyás, pincepörkölt, jól fûszerezett marhapörkölt vörösborral, belefõzött burgonyával, halászlé, birkapörkölt stb. jellegzetesen olyan ételek, amelyeket szabadtûzön bográcsban fõznek.
A disznótor, a disznóvágás régen a falusi házaknál szertartásnak számító, élvezetekben gazdag örömünnep volt.
A frissen vágott disznó húsából gazdag disznótoros vacsorát készítettek. Egy falusi disznótoros vacsora orjalevessel kezdõdik, ami nem más, mint a sertés gerinccsontjából fõzött húsleves zöldségekkel, csigatésztával. Ezt a fõtt hús követi frissen reszelt tormával. A toroskáposztában a sertés szinte mindene elõfordul, csülök, köröm, farok, dagadó, oldalas, amelyet mintegy megkoronáz a tetejére helyezett frissen sütött sertésborda. Természetesen nem maradhat el a frissen sütött hurka és kolbász sem. Éttermekben a mai gyakorlat szerint tetejére naturbordát tesznek.
Vacsora végén friss hájas pogácsa kerül az asztalra, amit borozgatás közben fogyasztanak.